"Ünnepeld a múltat, inspiráld a jövőt!"
Megnyitó: 2023.06.17. 17:00
A program a Soproni Ünnepi Hetek tematikus eseménysorozat része.
További információk és részletes program a S.Ü.H.-ről: https://bit.ly/soproniunnepihetek
Helyszín: Festőterem
Nyitvatartás:
Szombat-Vasárnap: 10-18
Giczy János képeinek realizmusa fokozatosan átment egy föld fölé emelt, de erősen a föld, a természet illatát árasztó, stilizált világba: az apa, az anya, az öregapa, az öreganya „az idő egészé”-nek médiumaivá váltak. Újra és újra megalkotott képi alakjuk, mozdulataik, gesztusaik, tekintetük a jelenen és realitáson túl lévő világra utal, ahol az „anyagba leszálltak” eszmeivé válnak, a kép meghitt figuráinak van erejük megidézni őket. A „idő egészé”-ből jöttek segítőn tárják karjaikat, repülnek, vagy csak kinéznek egy felhő mögül, irányítják a napsugarakat, vagy csak lengetik a jelekkel megrajzolt lepleket. Az „idő egészé”-nek és a médiumoknak közösek a rekvizitumaik: szivárvány, ásó, kasza, kapa, harangtorony, öreg vasfazékba ültetett virág, óriási fürt szőlő, csodálatosan tekergő szőlőkacs, sarló, búzakéve.
Giczy János említi az Invitáció című könyvében a meghatározó élményt, amikor a régi ház lebontásakor leásott a kemence helyén, s tárgyakat, cserépdarabokat talált, amelyek olyan dolgokról tudósítottak, amikről már senki élő nem tudott. Így fogalmazott: „Szürrealista világ ez: tárgyak, emberek, élők és rég meghaltak. Mindez egymás mellett, egymás alatt térben és időben.” József Attila az ilyen jellegű felismerés élményéről így ír: „Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem.”
G. Dalos Margit