Azért mert büszkék vagyunk szorgalmukra, hozzáállásukra, valamint a tündér- és manószívre, ami bennük lakozik. Most Frühwirth Blankát!
Frühwirth Blanka írói vénával megáldott tündérlány. Blanka ötlete volt, hogy a fesztivál beharangozásaként a Soproni Erzsébet Kórház gyermekosztályát is látogassák meg a tündérek és a manók: varázslattal segítették a gyerekek gyógyulását. Ebből hagyomány lett.
Ugyancsak Blanka készítette az idei fesztivál két újdonságát is: a Tündérnevem játék manó- és tündérneveit (a névadási elvek leírásával), valamint a királyi pár, Bíbor és Jácint családfáját.
Lévén a királyi pár krónikása, elkezdte írni a környék tündérmitológiáját – embernyelvet. Hiszen a tündérek nyelvén már megírták, de az emberek számára ő kezdte hozzáférhetővé tenni. Íme néhány történet.
Tündérdomb varázslatos történetei
I. A krónikás
Minden királyi udvarnak van egy krónikása. Jómagam a soproni Tündérdombok régi lakosaként az itteni Tündérkirályságban munkálkodom. Régi könyvek, tekercsek között töltöm a mindennapjaimat, sürgölődöm- forgolódom, kutatok.
Legutóbb a Tiszteletreméltó Őfelségének, a Tündérkirályi párnak a családfáját kutattam fel. Ezer meg ezer tekercsen át böngésztem a dinasztiák őseit, mire megleltem kis birodalmunk gyökereit. Sietnem kellett, hiszen Bíbor és Jácint még az idén az emberek tudomására akarta hozni, hogy ők bizony igazi uralkodók.
A nagy kutakodás közben azonban véletlenül levertem három vaskos könyvet a polcról. Nagy ám a tündérkönyvtár! A plafontól a padlóig mind a négy falát polcok borítják. A polcokon ősi tekercsek sorakoznak, telis-tele segítő varázsigékkel, bűbájokkal. Más polcokon évszázados könyvek találhatók Tündérország történelméről, a manókról, emberekről. Ez a három könyv, ami egy véletlen könyökmozdulat eredményeképpen a könyvtár padlóján csattant, más volt.
Nagyon óvatosan emeltem fel őket, hiszen a régi könyvekre nagyon kell vigyázni. Kinyitottam az elsőt, majd a másodikat és a harmadikat is. Nem győztem ámuldozni. Az oldalakon kézzel írt történetek voltak, egész oldalas, színes rajzokkal tarkítva. Az első borítójára ez volt ráírva; Mesekönyv.
Az embergyerekeknél szoktam látni hasonlót, amikor évente egyszer meglátogatjuk őket. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ezért óvatosan elkezdtem átlapozni a többezer oldalas kötetet. Munkámnak meglett a gyümölcse, a könyv közepén félbehajtott pergamenre bukkantam.
Kedves Tündér!
A történelmünk igen értékes darabját tartod a kezedben. Vigyázz rá! Ezek a történetek a tündérek álmaiból íródtak. Az emberek meséknek hívják őket, és gyermekeiknek olvasnak fel belőlük. Mi, a tündérek ezt az ajándékot adtuk azoknak az embereknek, akik hisznek a létezésünkben. Legféltettebb kincseinket, az álmainkat. Ebben a három kötetben a világ összes tündérének az álma benne van. Őrizd őket, és ha arra érdemes embert találsz, adj neki egy történetet. A mi emlékezetünk így marad fenn.
Szerető Barátod
Most már én is tudom, hogy a meséket a tündérek álmodták meg. És ha arra érdemes embert találok, megosztok vele egy különleges történetet.
II. Hogyan készül a tündérpor?
Mint minden tündér, én, a krónikás is nagyon jól tudom, hogy a tündérpor nagyon értékes kincs! Minden bajra gyógyír, minden rosszat megold, minden sebet behegeszt, minden ellenséget kibékít, és még sorolhatnánk. De vajon mitől lesz a tündérpor mágikus hatású?
Itt az ideje, hogy meséljek a mi legkedvesebb segítőinkről, a csillaghalászokról. Ők a legbátrabb emberek kerek e világon. A csillaghalászok nem egyszerű halászemberek. A kalózokból és halászokból álló legénység minden év augusztusában, a nagy csillaghullás idején áll össze. Ilyenkor a világ minden tájáról érkeznek a képzett csillaghalászok, csak, hogy a tündéreknek segítsenek.
Van egy nagy bárkájuk, az Ezeregyéjszaka. Száz matróz fér rá, olyan hatalmas. És nem ez az egyetlen érdekessége! A hajót ugyanis repülésre tervezték. De ne ilyen rakétaszerű dolgot képzeljetek el, nem. Az Ezeregyéjszaka egy hatalmas hajó, ami egyszer egy az évben száz matrózzal és a kapitánnyal felemelkedik az égbe, hogy hullócsillagot űjtsön. Ez a bárka egy igazi varázshajó.
Augusztus elején a száz matróz a világ összes országából elindul egy megbeszélt helyre, ahol a hajó és a kapitány várja őket. Mindenki tudja a dolgát. Felhúzzák a vitorlákat, és a keleti széllel elhajóznak nyugatra. Mikor beérnek a naplementébe, a hajó varázslatos módon felemelkedik, és az éjszakai égbolton úgy suhan, akárcsak a vizen.
A legfontosabb szerepe a figyelőnek van. Ő amint elérték az éjszakát, felmászik a legmagasabb árbocrúd kosarába, és egy drágakövekkel kirakott távcsővel kémleli az égboltot. Ha meglát egy hullócsillagot, kiált egyet, és a legénység kapaszkodik.
A hullócsillagok nagyon gyors jószágok, és szeretnek túljárni a csillaghalászok eszén. Szerencsére csak kevésszer sikerül meglógniuk. Az Ezeregyéjszaka ugyanis gyorsabb minden kalózhajónál, amit valaha építettek. Ha egyszer egy hullócsillagot vesz üldözőbe, akkor azt el is éri.
Amikor utolérték a csillagot, egy hatalmas nagy hálóval megfogják, és a hajó mélyébe rejtik. Aztán ha a kapitány úgy gondolja, hogy elég csillagot gyűjtöttek, elhozzák hozzánk a szállítmányt Tündérföldre. Itt pedig tündérpor készül belőlük.
Egy hullócsillagból egy zacskónyi tündérpor készül, ami rengeteg varázslathoz elég, mégis, nagyon takarékosan kell bánnunk az adagokkal. Emiatt egyszer az egyik kis tanonc tündér meg is kérdezte a kapitányt;
- Kapitány! Miért nem hoznak nekünk rendes csillagokat is?
- Minek bántsuk őket drágaságom? Jó helyük van nekik ott fenn az égen. Téged is ők vezetnek éjszaka, nehogy eltévedj hazafelé. Csak nézz fel este az égre, kis tündér. Ott a válasz a kérdésedre.
A kapitány bölcs szavaira hallgatva a kis tündér aznap este felnézett az égre, és örült neki, hogy a csillaghalász barátaink csak hullócsillagokat fognak be nekünk.
III. Kívánságok
„Ha meglátsz egy jótündért, kívánj hármat, s teljesül!” A krónikákban így van írva a mondás, de felfedeztem, hogy a mesekönyvekben is van jópár történet, ahol a Jótündér teljesíti az emberek kívánságait. Hol egyet, hol hármat, a Tündérkeresztanya pedig rengeteg varázserővel rendelkezik.
Elgondolkodott-e már valaha valamelyik embergyermek, hogy vajon a tündérek hogyan teljesítik a titkos kívánságokat? Most elmesélem.
A történet valójában nagyon egyszerű. Minden tündérnek van egy varázspálcája, varázssüvege, bájológyűrűje vagy hasonló mágikus tárgya. Ezt tündérbűbáj takarja, amely a legnagyszerűbb varázslat az egész Földön. A tündér, ha ezzel a tárggyal megérint, az látja a legmélyebb, legtisztább kívánságodat. Föleg, ha még kívánsz is valamit, miközben - mondjuk a süveg - rajtad van. A tárgy megjegyzi a kívánságokat. Mi úgy mondjuk, bekerül a kívánság a kalapba. Így nem veszik el, míg visszaérünk Tündérföldre.
Van, hogy egy tündér egy látogatás alkalmával több, mint száz gyermekkel találkozik, és mi lenne, ha az egyiknek elfelejtené a kívánságát? Szomorú lenne az embergyerek. A tündérek pedig nem szeretik a szomorúságot. De így, hogy ez a varázs megtartja a kívánságot, a tündéreknek nem kell megjegyezniük őket, és minden gyereknek megadatik az esély, hogy valóra váljon a kívánsága.
Mikor aztán a tündér visszarepül Tündérföldére, látogatást tesz a Királyi Párnál. Mi Bíbor és Jácint elé járulunk, hogy elmeséljük élményeinket. Kikkel találkoztunk, miket meséltünk a gyerekeknek, és főleg, a gyerekeknek milyen kívánságaik voltak. Ilyenkor a Király és Királyné begyűjti a varázseszközöket, és végighallgatja a kívánságokat.
Itt jön a legnehezebb rész. Összeül a királyi tanács. Sajnos a tündéreknek nincs annyi tündérporuk, hogy minden gyermek kívánságát teljesítsék, ezért ki kell választani néhányat. A királyi tanácsosok abban segítenek Bíbornak és Jácintnak, hogy kiválasszák a legsürgetőbb, legtisztább kívánságokat. Mikor meghozták a nehéz döntést, kiküldik Tündérföldéről a varázslatokat, amik valóra váltják a címzett kívánságát.
Nagyon nehéz odafigyelni, hogy minden gyerek egyenlően részesüljön a varázslatról, de az uralkodóink bölcsek, bízunk bennük, és a minden évben mosolygó gyermekarcok bizonyítják, hogy mindig sikerül meghozni a jó döntést.
A Tündérkeresztanyáknak pedig tényleg nagy az erejük. Az enyém is hatalmas tündér, a varázslata pedig a szeretet.
IV. Sárkányok és királyfik
A tündérek más varázslatos lényekkel is jóban vannak, például a sárkányokkal. Szörnyű hírük ellenére léteznek jó sárkányok is. Én is ismerek egyet. Itt a története.
Éppen Lappföldre készültem, meglátogatni a Mikulást. Elérkezett az október, és ilyenkor minden manó serényen dolgozik, hogy karácsonyra minden ajándék kész legyen. Még a nagy sietség előtt a Mikulás meg szokott hívni egy tündérküldöttséget látogatóba. Abban az esztendőben én voltam a szerencsés.
Mivel nagyon keveset tudtam Lappföldről, elkezdtem kutakodni a pergamenek, könyvecsék között, hátha találok egyet a Mikulás földjéről. A Hogyan varázsoljuk csipkésre a hópihét? és a Téli öltözködés- vegyen szárnyvédőt! tekercsek között találtam egy fura tekercset, melyre mintha fejjel lefelé írtak volna.
Mikor kigöngyöltem a tekercset, már felismertem a betűket. Régi, kelta írással íródott. A kelták egy ősi nép voltak, akik különösen tisztelték a tündéreket és a varázserőnket. Nagyon régóta nem találkoztam ilyen írással, így beletelt némi időbe, mire megfejtettem.
A tekercs egy sárkányról szólt, aki Lappföld mellett egy havas hegycsúcson élt, és arra várt, hogy megszülessen a királyfi, akivel egybefűződik a sorsa, és akit szolgálni fog. A sárkányt Éjszakának hívják, mert szárnyai olyan kékek, mint az éjszakai égbolt, a végükön csillogó pikkelyekkel, akár a csillagok.
Úgy döntöttem, felkeresem ezt a sárkányt is, hogyha már az északi tájakon járok. Felkeltette az érdeklődésemet. Lappföldön kaptam a manóktól téli tündérruhát, és a Mikulás útba igazított a Havas Csúcs felé.
Rendkívül zord volt az idő, többször meg kellett pihennem, mire végre megpillanthattam a barlangot. Aprócska félelemmel léptem be a kapun, de most már tudom, nem kellett volna félnem. Éjszaka egy nemes és becsületes sárkány, akinek igaz, hogy én csak a bokájáig érek, de szívesen megosztotta velem a történetét.
A kezdetek kezdetén, ő is rablósárkány volt. Így hívták azokat, akik elrabolták a királykisasszonyokat, hogy aztán a királyfiak megküzdhessenek velük, eleget téve a bátorságpróbának. Aztán Éjszaka feladatot kapott. Egy varázsló megjósolta, hogy születni fog egy nagy király, akit majd szolgálnia kell, és akinek a halála után elnyeri a szabadságát.
A király Artúr volt. Biztos hallottatok róla, ő volt Anglia leghíresebb királya, a Kerekasztal Lovagjainak feje. Övé volt a leghíresebb kard, az Excalibur, és őt szolgálta Éjszaka is. Mielőtt Artúr visszatért volna a halottak birodalmába, feloldozta Éjszakát, aki azóta szabadon él, és segítminden arra érdemes lénynek.
Főleg királyfik kérik a segítségét, kardforgatásra, becsületre és gyors észjárásra tanítja őket. A tündérekhez pedig elküldte két társát, Göncölt és Tajtékot, akik azóta is Tündérföldén vannak, és segítenek a tündéreknek.
V. Manók
A tündérek jó barátságban élnek a manókkal, de kevesen tudják, hogy ez nem volt mindig így. Én a könyvtárban rengeteget forgolódom olyan régi tekercsek között, amelyek a tünde-háborúról szólnak. Tanulságos történet.
Még valamikor Könnyhullató Jázmin uralkodása idejében történt. Minden tündér tudta, hogy a manók csintalanok, és szeretnek borsot törni a tündérek és az emberek orra alá. A manók viszont nem értették, hogy a tündérek miért nem szeretik a tréfát. Pedig a tündérek szeretik, csak nem azt a fajtát, amelyik másnak a kárára történik.
Akkoriban a manók még külön erdőben éltek, kis családokban, és a családfők alkottak egy tanácsot, ami irányította a közösséget. Az egyik családfő volt Gesztenye is. Gőgös egy manó volt, és azon morfondírozott, vajon hogyan lehetne megszerezni a hatalmat, és olyan társadalmat felépíteni, mint amilyen a tündéreknél van. Gesztenye ugyanis nagyon szeretett volna király lenni.
Ez a manó addig morfondírozott, addig agyalt, míg kitalálta, hogy háborút kéne indítani a tündérek ellen, és akkor nem csak a manók királya, hanem a tündérek királya is lenne. Fondorlatos tervet eszelt ki. Meggyőzte a többi családfőt, hogy milyen nagy móka lenne, ha ezentúl csak a tündéreket viccelnék meg, mondjuk azzal, hogy háborúznának, és egy manó lenne a tündérek királya. Megtetszett az ötlet a többi manónak, mert azt hitték, társuk csak viccelődni akar.
A tündérek persze nem vették tréfaszámba a dolgot. Nam tűrték tovább a manók szemtelenségeit, csatarendbe sorakozzanak, hogy megregulázzák a manókat. De a manók csak még jobban belemelegedtek a játékba, lelkesen szórták a rontásokat a tündérekre, akik végül kénytelenek voltak visszatámadni.
A nagy jóságvarázslat majdnem az összes manót eltalálta, így a háborúnak vége szakadt. Volt olyan manó, például Gesztenye, aki annyira nem bírta elviselni a jóságot, hogy kiszaladt a világból. A legtöbben azonban helyes útra tértek. Persze egy manót nem lehet teljesen jóvá tenni. Mindig marad benne egy cseppnyi csintalanság, de ezzel a tündérek együtt tudtak élni.
Könnyhullató Jázmin, a királynő pedig úgy döntött, menedéketad a manóknak. Azóta élnek közös erdőn és mezőn a manók és a tündérek. Nem mindig egyetértésben, de békében. Gesztenyét azóta se látták, de a történelembe Gőgös Gesztenyeként íródott bele a neve. A manó, aki majdnem romba döntötte a manókat.
Mint később kiderült, nem is jött rosszul, hogy a manók és a tündérek együtt élnek. A manók nagyon ügyes lények, sok mindenhez értenek. Barkácsolnak, fúrnak- faragnak, van, aki még varrni is tud. A szorgos kezeket pedig mindig örömmel fogadják Tündérföldén. És hogy a manók becsületén se essen csorba, kijelöltek nekik egy területet, ami azóta Manófalvaként híresült el.
Ha akad időtök, látogassatok el hozzájuk, de ne lepődjetek meg, ha furcsaságok történnek!
VI. Búcsú a krónikástól
Öt legendát mesltem el nektek Tündérdomb varázslatos történetei közül. Most már ezeknek is van külön tekercse. Én is gyarapítottam valamivel őseim hagyatékát. Igaz, olyan titkokat osztottam meg veletek, amelyekről eddig csak a tündérek tudtak, de ahogy a mesék, úgy talán ezek a történetek is gyarapítják az embergyerekek kincseskamráját.
Most leteszem a tollam, de ki tudja, talán a legközelebbi látogatásom alkalmával újabb történetek jutnak eszembe, amiket a gyermekek kérdéseire válaszul mesélek el. Tündérország kapuja a gyerekek előtt mindig nyitva áll. Csak lapozzatok fel egy mesekönyvet.
Blanka a tündér és manó névadásról:
Régi hagyomány, hogy a tündérek és a manók növényneveket kapnak már magonc és tündrió korban. A manófiúk főleg fűszerek neveit, a tündérfiúk fák neveit kapják. A manólányok főként gyümölcsös, a tündérlányok virágos neveket viselnek. Vannak különleges tündérek is, akik a négy elem- föld, tűz, víz, levegő- szerint választottak nevet, de ők igen ritkák és különlegesek. (Mint a követek.) A lényeg, hogy mindenkinek élő neve van, ez is arra utal, hogy a manók és a tündérek a természet lényei.