Azért mert büszkék vagyunk szorgalmukra, hozzáállásukra, valamint a tündér- és manószívre, ami bennük lakozik. Most Galkó Patríciát!
Az én élettörténetem azért érdekes, mert tündér az anyukám és manó az apukám. Anyukám segít a tündéreket és manókat étellel ellátni, apukám pedig a beteg, sérült tündéreket és manókat gyógyítja.
Képzeljétek, van olyan reggel, hogy manóként ébredek, máskor meg szárnyaim nőnek és tündér leszek egy ideig. Mivel nem én irányítom, így elég furcsa dolgok szoktak történni, nagyot néznek az iskolatársaim, amikor egyszer csak a semmiből kinő a szárnyam a Tündér -és Manó illemtan óra közepén. Szóval még a tündérek és manók között is furának számítok, de nem zavar, mert így izgalmasabb az életem. Fiatal manó révén (Szent Iván havába töltöm be a 457. életévemet), még nem hegyes a fülem, gyakran vagyok huncut és szeretek bolondozni, beszélgetni az állatokkal, megfigyelni az embereket (bizony, rajtatok tartom a szememet) és megírni a történetüket, álmodozni és finom tündérbogyós, manóleveles sütit sütni. Szívesen parádézom minden évben a fesztiválon és játszom a gyerekekkel, vagy énekelek együtt a többi tündérrel és manóval, és már alig várom, hogy leszálljon az éj, aztán elinduljunk az éjszakába, lapulva, osonva…